.:: von Gruosi kennel ::.
 

 

F.C.I. 143. SZÁMÚ STANDRARD
F.C.I. 2. CSOPORT

A dobermann fajta viszonylag fiatal, csak a múlt században keletkezett. Ennek ellenére nincsenek konkrét feljegyzések a fajta létrajöttéről. Csak a XIX. század végén kezdődött a tervszerű feljegyzések, csak ekkortól lehet a tenyészkönyvekre alapozva rekonstruálni a fajta fejlődését. Csakhogy ekkorra Friedrich Louis Dobermann már alapjaiban megteremtette a róla elnevezett fajtát.Friedrich Louis Dobermann 1834-ben született a 20000 lakosú thüringiai Apoldában. A város kereskedelme, ipara, kézművessége nagyon jelentős volt, jó megélhetést biztosított lakóinak. A városban minden évben állatvásárral egybekötött nagyvásárt is tartottak. Itt sokféle állat mellett sok kutyát is áruba bocsátottak. F. L. Dobermann valószínűleg ezeken a kiállításokon szerezte be azokat a kutyákat, amelyekkel megalapozta tenyészetét. Dobermann úr többféle állást is betöltött a városban, adóbehajtó, éjszakai rendőr, gyepmester és sintér, tehát kutyák befogásával is foglalkozott. Az így elejtett kutyák közül kiválogatta a harapósakat és azokat is bevonta a tenyésztésbe. Adóbehajtóként gyakran nagy összegekkel kellett járkálnia, ezért az esetleges támadókkal szemben személyi védelemre volt szüksége. Dobermann úr célja az volt, hogy olyan kemény és rámenős ebeket tenyésszen ki, melyek nem félnek sem a bottól, sem a lövés dörrenésétől. A céltudatos szelekcióval olyannyira sikerült megerősítenie az általa tenyésztett kutyák védőeb-tulajdonságait, hogy azok hamarosan messze kiemelkedtek a többi kutya közül

Ugyancsak Apolda környékén lakott egy Schulze nevű zsandár, kinek pinscher-juhász keverék kutyájáról csodákat meséltek. A kutya képes volt egy egész tolvajbanda elfogására. Egy Stegmann nevű úr ,aki valószínűleg állami tisztviselő volt, ezért a kutyáért kitűnő hátaslovat s egy mázsa borsót ajánlott fel, de elutasításban részesült. Dobermannak azonban sikerült Bizart nevű pincher szukáját befedeztetni a híres kutyával, és a békesség kedvéért egy kölyköt adott vagy eladott Stegmann úrnak. Stegmann abban az időben egész nyájakat vásárolt Dél-Franciaországból, melyeket a mai dobermannhoz színben és alakban nagyon hasonlító juhászkutyák, a Beauceronok kisérték. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy mai dobermannokban beauchi juhászkutyák vére folyik. Dobermann ugyanis egyéb foglalkozás miatt is rászorult az őrző-védő kutyákra. Ezek kisérték nem mindig veszélytelen adóbehajtói útjain. A kis városban dobermann kutyái nagy tiszteletnek és bizonyos tekintélynek is örvendtek. A kor "dobermann-pincherei " 40-50 cm magasak és szinte drótszőrűek voltak, alakjuk quadratikus (négyzetes), szögellésük meredek nyakuk rövid és vastag, fejük körte alakú, erőteljes, a nyak táján néha szürkés árnyalatú aljszőrzettel, jegyeik inkább a világos okker felé hajlottak. Hogy Dobermann és társai pontosan milyen fajtájú és keverék kutyákat használtak a fajta kialakításához, ma már nem állapítható meg.F. L. Dobermann úr első tenyésszukáját Schnuppe-nak (hullócsillag) hívták. Bundája egérszürke volt, és különféle kanokkal fedeztették: pincserekkel, mészároskutyákkal, vadászkutyákkal és az akkori tenyészkutyák leszármazottaival. A tenyésztésben megjelentek, a csonka farokkal született egyedek is. Akkoriban több, sikertelen kísérlet is történt arra, hogy örökletesen megerősítsék a született csonkafarkúságot, de ezek nem vetettek semmiféle biztató eredményre. Dobermanntól és társaitól a stafétabotot Göller Ottó likőrgyáros és földbirtokos vette át. Oscar Vorwerk hannoveri állatkereskedő tanácsára felhagyott az addig folytatott baromfi- és foxterrier tenyésztéssel. Jelentős befektetéssel összevásárolta az Apoldában és környékén található dobermannokat, és könyörtelen szelekciót hajtott végre: a gyengéket kiirtotta. Megalapította az első tenyészetet von Thüringen néven. Vele párhuzamosan haladt Gosswin Tischler, aki kennelnévnek utcájáról a von Grönland nevet választotta. Ő harcolta ki a fajta elismerését közvetlenül a századforduló előtt. Megrendezték az első fajkiállitást, és megalakult az Első Apoldai Dobermann Pincher Klub. A dobermann hamarosan átlépte Thüringia majd Németország határait, Göller, Vorwerk segítségével már a XX. század elején exportálta a dobermannokat az USA-ba, Oroszországba, Hollandiába, és annak gyarmatira, Mexikóba. Az első legendás kan Graf Belling von Grönland volt. A Gosswin Tischler által tenyésztett kutyával Göller mintegy 40 kiállításon győzött, állítólag soha nem második. Ez a fedezőkan és Göller többi kutyája határozták meg a továbbiakban a világ dobermann tenyésztését. A dobermannokat a német rendőrség már az 1900-as évek elején tenyésztette és használta. A fajta csak terjedt és szaporodott, egyre nemesebbé, elegánsabbá vált, megnyúlt a nyak, hosszabbodott a fej, a hát egyre feszesebb lett; s 20 évvel dobermann úr halála után már alig hasonlított az ősökre.

Általános megjelenés
A dobermann középmagas, eroteljes, izmos kutya. Elegáns vonalai, magasba töro tartása, határozott, temperamentumos egyénisége a normális anatómiai felépítésu kutya eszményképévé teszik. Alkata, foleg a kané, úgyszólván quadrotikus (négyzetes).

Fej
A fej a nyaktól jól elkülönül. Oldal- és felülnézetbol nyújtott, tompa ékre emlékeztet. A bor szorosan tapad a csontokra és izmokra, a fej ezáltal finoman mintázott, száraz. Elo- és oldalnézetbol a fejteto lejtos, az orrvonallal képzett párhuzamosát a találkozásnál enyhe átmenet, "stop" köti össze. Szokványos tartásban a vonalak az orrtükörtol a fejtetoig enyhén emelkednek, majd finoman legömbölyödnek a tarkó irányába. A koponyateto keresztvonala szinte egyenes, nem esik a fülek felé. A felso és az alsó állkapocs (fang) széles és mély, a szájszélek szorosan zártak. A 42 tagú fogsor fehér, a harapás ollós, vagyis a felso metszofogak kissé az alsók elé, és azok peremét takarva helyezkednek el. A szem közepes méretu, ovális, színe sötét. Az orrtükor fekete, a barna és a kék kutyáknál lehet világosabb is, de a szintén világosabb szemekkel együtt itt is a minél sötétebb összhatás a kívánatos. A magasan tuzött fül a fej méretéhez arányosan vágott, figyeloállásban a földhöz viszonyítva merolegesen és párhuzamosan állított. (A fülvágás néhány év óta nem számit követelményeknek, egyes országokban tilos.) Az eloforduló hibákat a mellékelt képek szemléltetik.

Nyak
A fejhez és a törzshöz viszonyítva aránylag hosszú, száraz és izmos. Vonala enyhén ívelt magasba töro és nemes tartású.

Törzs
A hát rövid és feszes, a mar foleg a kanoknál izmos és kiemelkedo, a fal irányába lejto gerinccel meghatározza a hátvonalat. A vesetájék izmos, az egész hát arányosan széles benyomást kelt. A keresztcsont és keresztcsigolyák által képzett far gömbölyu. Az enyhén ívelt bordák álló helyzetben a mellso végtagok könyöke alá érnek, a mellkas mélysége meghaladja a teljes marmagasság felét. Az elomell (front) megfelelo szélességu domború, a szív telt és izmos. A mellkas legmélyebb pontjától a medence irányába haladva a has felhúzott, az alsó vonal lendületesen ívelt. A földtol a mar legmagasabb pontjáig mért távolság kanoknál 68-72 cm, szukáknál 63-68 cm. Szükség esetén mindkét irányban 2 %-os korrekció a megengedett, de azonos értéku kutyák esetén a standardon belülit kell jobbnak tekinteni. A szukák törzse a mellbimbók elhelyezkedése miatt a négyzetesnél hosszabb lehet. Az eroteljes mellso végtagok minden irányból nézve párhuzamosan állnak. A felkarcsont és a hosszú, ferde lapocka megközelítoleg 105-110 fokos szöget zár be. A lapocka szorosan a bordákhoz simul, vége kissé a gerinccsigolyák fölé emelkedik. A könyök szorosan a mellkashoz simul. A lábfej rövid és domború, az ujjak zártak. A hátsó végtag felso combja izmos és megfelelo szélességu. A törzshöz viszonyított hátrafelé történo eltolódása mintegy 130 fokos. A lábszár függoleges. A hátsó végtagok párhuzamosak, a lábfej macskaláb. Farkaskörmök nem lehetnek.

Járás
A dobermann járása elegáns, fordulékony, szabad, és tért ölelo. A mellso lábak eroteljesen elorehatolnak, a hátsók hosszú rugalmas léptei adják a megfelelo tolóerot. A kutya mindig ellentétesen használja a mellso és hátsó végtagját.

Szorzet
A rövid, kemény és suru szorzet simán és tömören fekszik. Színe fekete, barna (különbözo árnyalatokban) lehet, élesen elkülönülo, tiszta, rozsdavörös jegyekkel, az utóbbiak a fangon, a szájszéleken, a pofán, a szemek felett, a gégén és a mellkason, a lábszárakon és a lábfejeken, a hátsó végtag belso oldalán, a végbéltájon, és az ülocsontokon találhatók általában azonos méretben és alakban.

Farok
A születéskor a hosszú farok két csigolyányi távolságban a faroktotol vágott, a bor és a szorzet teljesen elfedi a sebhelyet, megfelelo magasságban tuzött, a kutya végbéltáját takarja.

A fogak
A kiskutyák fog nélkül születnek. Három-négy hetes kor körül a tej-, szem- és metszofogak elotörnek, majd hathetes korra kinonek a tej elozápfogak. Három és öt hónapos kor között a tej metszofogak állandó fogakkal váltódnak. Öt hónapos korban a tej elozápfogak, hat hónapos korban pedig a tej szemfogak váltódnak.
Felnott kutyánál a fogazat akkor jó, ha teljes és szabályos. A bírók gyakorta használják bírálatoknál a fogazat korrekt és komplett meghatározást. Ez természetesen azt jelenti, hogy a harapás szabályos, és mind a 42 foga megvan a kutyának. Az alsó és felso fogsor záródását nevezzük harapásnak. Szabályos harapásnak nevezzük, mikor a felso fogsor ollószeruen záródik az alsó fogsorra. A dobermannál minden ettol eltéro már hiba. Ráharapásnak vagy harapófogó szeru harapásnak nevezzük, mikor az alsó és felso fogsor úgy találkozik, mint a harapófogó vágófelülete. Eloreharapásnak nevezzük, mikor az alsó fogsor elorébb áll, mint a felso. Ezt a harapást csukaszeru vagy alul harapásnak is nevezzük. Hátraharapásnak nevezzük, mikor az alsó fogsor hátrább áll, mint a felso fogsor, de nem záródik. Ezt a harapást pontyszeru harapásnak vagy felülharapásnak is nevezzük.

Alaptermészet
A dobermann huséges, bátor, eros idegzetu és éber kutya. Fejlett értelme, természetes keménysége, kituno szaglása és nagyfokú munkakedve alapján könnyen képezheto. Különösen házorzo, kiséro, orzo-védo és szolgálati kutyának alkalmas.

Hibák
Kosorr, púpos fejteto, gyenge vagy túl eros "stop" , rövid, pofás fej, hegyes "fang" lógó szájszélek, túl magasan vagy túl mélyen tuzött fülek, foghiány, elo vagy csukaharapás, kidülledo vagy beesett, túl nagy vagy túl kicsi, világos "mongolos" szemek. Rövid vagy vastag nyak lebernyeggel, könnyu csontozat, rövid, meredek váll, kiforduló könyök, keskeny vagy széles végtagállás, hosszú, nyitott puha mancsok, hosszú domború (ponty) vagy homorú (nyereg) hát, laza derék, csapott far, dongás mellkas, lapos bordák, kis mellkasmélység, lapos elomell, keskeny front, rossz szögelés, kifelé vagy befelé forduló lábszár, tehénállás, rejtett vagy egyheréjuség, imbolygó, kötött vagy tipego járás, poroszkálás (egyoldali lábakkal egyszerre lép). Hosszú, lágy, hullámos szorzet, világos vagy tisztátalan jegyek, fehér folt, aljszorzet, félénk, ideges magatartás, gyávaság.

A színek
A német Dobermann Verein mint standardgazda kizárólag a fekete és barna színeket ismeri el.
Az USA-ban a négy szín megengedett, a fekete, a barna, a kék és az izabella. A kék szín sokáig elfogadott volt a standard által is, de mivel nagyon sok szőr és bőrproblémával küzdöttek ezek az egyedek, főleg idősebb korukban, helyesen döntött a német DV, hogy az állatok egészsége érdekében hosszú évekkel ezelőtt kizárta a tenyésztésből. Ma már csak nagyon ritkán, elvétve születnek ilyen színű kölykök, amelyeket általában hobby célra vásárolnak meg emberek, mint kuriózumot.